Ha Magyarországra jössz, nem leszel egyedül. Találsz még néhány millió menekültet, akik valamiért mégsem indultak el.

Vasalok. Soha életemben nem vasaltam, legalábbis így hittem. Identitásomba ez épült be. Meg hogy felesleges hülyeség. Most mindenesetre vasalok, a fejem nem fáj, lehet, hogy valamit rosszul csinálok, mindegy is. Ám míg vasalok, jön vissza valami, először csak sejtésszerűen, a kéztartásban, mozdulatsorokban, aztán a szagban, a látványban, a vasaló kotyogásában, és így tovább. V égül emlékképek villannak fel, melyekben kisgyermekként állok anyám mellett, aki vasal, segítek neki, tolom-vonom, simítom, ügyetlenkedek, de azért megdicsér, épp úgy, mint amikor tésztát gyúrtam, pogácsát szaggattam, tortát formáztam. Később felhagytam ezekkel, elfelejtettem, elbagatellizáltam őket. De most már emlékszem, mert emlékeztet a kezem, a ...

Emberünk különös története valahogy úgy kezdődött, hogy a Közléskényszeres Ingatlanügynök eladta a lakást a Valaha Élt Legszomorúbb Ember feje fölül. Meg az asszonya feje fölül. Hogy volt, hogy nem, már senki sem tudja biztosan, de a Valaha Élt Legszomorúbb Ember valóban árulta a lakását, ellenben magának árulta, mert maga akarta megvenni. Valahonnan kerített is egy zugügyvédet, nevezzük Meglepő Képzelőerejű Ügyvéd Úrnak, aki némi díjazás fejében biztosította arról, hogy nyélbe lehet ütni a dolgot, feltéve, ha rögvest szerez – a zugügyvéd különösen szerette a ’rögvest’ szócskát – egy minden szempontból megbízható ingatlanost. Mert ugye ez bizalmi állás, érti, mire gondolok, veregette meg a Valaha Élt Legszomorúbb ...

Nem leszünk Gyirmót! – megírom!

Felcsút leszünk! – megírom!

Unortodox kézcsók – megírom!

Vezérünk hőstettei – megírom!

Gumicsizmában a gáton – megírom!

Hófúvásban sms – megírom!

Ülj át a szomszédhoz – megírom!

Laptopon alaptörvény – megírom!

Hazafelé a vonaton – megírom!

Legfeljebb módosítom – megírom!

A mobilomon – megírom!

A doktorimat ígérem – megírom!

Szép bolgár tolal – megírom!

Névtelen feljelentés – megírom!

A másik komcsijáról – megírom!

Sumér-magyar – megírom!

UFO-turul – megírom!

Árnyékszékelykedés – megírom!

Lóháton ...

ha ha ha IQ

ha IQ, haha IQ

IQ hahaha

A nőnek, aki hiába várakozott már félórája a barátnőire, egyre inkább az az érzése támadt, hogy rossz helyre jött, pedig többször rákérdezett a telefonban, de csak azért is megvárakoztatják, talán a múltkori eset miatt, pedig abban nemcsak ő volt a sáros, hanem a többiek is, akik most nem jönnek persze, s ez roppant kínossá kezd válni, egyedül ücsörögni ezen a teraszon egy ismeretlen helyen, ahol bizonyára kiszúrták már, hogy egyedül van, hogy nem jön senki, hiába várakozik, megváratják, mert vele ugye ezt is meg lehet tenni, na, az ilyen nőkkel nem cserélnék, mondják bizonyára magukban azok a nők, akik ott a másik asztalnál együtt szórakoznak és fontos dolgokról diskurálnak, de ő csak itt ül, hiába tette ki a telefonját, hogy ...

„Tudják, kérem, én világ életemben olyan voltam, aki kerültem a sokaságot, a tömeget, a csődületet. Kivontam magam, kivonultam, hogy csendes szemlélőként, kívülállóként vegyem szemügyre a dolgokat. Illetve, persze nem. Nagyon is sokszor belevetettem magam a dolgok közepébe, a társaságba, a bulikba. Hogy ellensúlyozzam azt a végtelen belső ürességet, amit kívülállóként éreztem. Hogy kompenzáljam, vagy legalábbis balanszírozzam bensővé váló létezésem ürességét. Hogy részt vegyek, érintkezzem, cselekedjek végre-valahára, hogy történjen már végre valami. Ám mikor belevetettem magam mindezekbe, végtelen külső ürességet kezdtem érezni, külsővé váló létezésem semmisségét. Ekkor ismét kivonultam, hogy kiegyensúlyozzam azt ...

„Mégis véres esőt hullajtott ekkor a földre…” (Homérosz)

A kórház folyosóján tablók, plakátok, transzparensek. Rajtuk diagramok, grafikonok, ábrák, szövegek. Apnoé, inszomnia, narkolepszia, hiperszomnia. Hogy mitől, hogyan, miért. Meg hogy merre-meddig egyáltalán.

            Ott állok előttük, semmit sem értek. Sétálgatok, leülök egy padra, jó messze, ne is lássam, várakozom, csak úgy. A fejem felett is van valami, egy másmilyen, engem csak ez érdekel. Ám pilláim lecsukódnak, fejem meg-megbicsaklik, bólintok néhányat, lassan eldőlök a szomszédom felé. De a képet magammal viszem.

Könyvborító fénymásolata, nagyítva. Alvásmedicina, szerzők, kiadó, szerkesztő, fejezetcímek. Közepén ismerős kép. ...

- Miből áll a Tan, Mester?
- Kedves Tanítvány, a Tan csupán két pontból áll:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy bemutassam "Politikai kétsoros, mely minden időben alkalmazható, tetszés szerint kiforgatható, a pont a vers része, az idézőjel nem" című költeményem:

"Csak ezen túl lenni
Ezentúl csak lenni."

Köszönöm a figyelmüket, stb. , stb.

Katikám,

a Vatikán!

megvettem

a Vaterán,

pápával együtt

online meggyütt

a Laterán,

s egy idő óta

az az idióta

minden áldott nap

eljátssza, hogy pap,

a vén veterán!

égi pénztárosnő

blokkol

sorsomat okolva

ha melléüt vétlenül

én hiába szólok

okait sorolja

hogy éltem tétlenül

hogy voltam goromba

égi pénztárosnő!

mondom

minden kisorsolva

ily kegyetlenül?

de hiába szólok

elsőnek sorolva

ma épp véletlenül

jutok én pokolra