2015. sze 30.

Nem leszel

írta: nékhó
Nem leszel

Ha Magyarországra jössz, nem leszel egyedül. Találsz még néhány millió menekültet, akik valamiért mégsem indultak el.

Tovább Szólj hozzá

2014. máj 20.

Vasalás - atavizmus

írta: nékhó
Vasalás - atavizmus

Vasalok. Soha életemben nem vasaltam, legalábbis így hittem. Identitásomba ez épült be. Meg hogy felesleges hülyeség. Most mindenesetre vasalok, a fejem nem fáj, lehet, hogy valamit rosszul csinálok, mindegy is. Ám míg vasalok, jön vissza valami, először csak sejtésszerűen, a kéztartásban, mozdulatsorokban, aztán a szagban, a látványban, a vasaló kotyogásában, és így tovább. V égül emlékképek villannak fel, melyekben kisgyermekként állok anyám mellett, aki vasal, segítek neki, tolom-vonom, simítom, ügyetlenkedek, de azért megdicsér, épp úgy, mint amikor tésztát gyúrtam, pogácsát szaggattam, tortát formáztam. Később felhagytam ezekkel, elfelejtettem, elbagatellizáltam őket. De most már emlékszem, mert emlékeztet a kezem, a ...

Tovább Szólj hozzá

2014. jan 17.

A Közléskényszeres Ingatlanügynök kiönti a lelkét

írta: nékhó
A Közléskényszeres Ingatlanügynök kiönti a lelkét

Emberünk különös története valahogy úgy kezdődött, hogy a Közléskényszeres Ingatlanügynök eladta a lakást a Valaha Élt Legszomorúbb Ember feje fölül. Meg az asszonya feje fölül. Hogy volt, hogy nem, már senki sem tudja biztosan, de a Valaha Élt Legszomorúbb Ember valóban árulta a lakását, ellenben magának árulta, mert maga akarta megvenni. Valahonnan kerített is egy zugügyvédet, nevezzük Meglepő Képzelőerejű Ügyvéd Úrnak, aki némi díjazás fejében biztosította arról, hogy nyélbe lehet ütni a dolgot, feltéve, ha rögvest szerez – a zugügyvéd különösen szerette a ’rögvest’ szócskát – egy minden szempontból megbízható ingatlanost. Mert ugye ez bizalmi állás, érti, mire gondolok, veregette meg a Valaha Élt Legszomorúbb ...

Tovább Szólj hozzá

2014. jan 06.

Örömmondások (Magyarok krónikus evangéliuma)

írta: nékhó
Örömmondások (Magyarok krónikus evangéliuma)

 

Nem leszünk Gyirmót! – megírom!

 

Felcsút leszünk! – megírom!

 

Unortodox kézcsók – megírom!

 

Vezérünk hőstettei – megírom!

 

Gumicsizmában a gáton – megírom!

 

Hófúvásban sms – megírom!

 

Ülj át a szomszédhoz – megírom!

 

Laptopon alaptörvény – megírom!

 

Hazafelé a vonaton – megírom!

 

Legfeljebb módosítom – megírom!

 

A mobilomon – megírom!

 

A doktorimat ígérem – megírom!

 

Szép bolgár tolal – megírom!

 

Névtelen feljelentés – megírom!

 

A másik komcsijáról – megírom!

 

Sumér-magyar – megírom!

 

UFO-turul – megírom!

 

Árnyékszékelykedés – megírom!

 

Lóháton ...

Tovább Szólj hozzá

2013. sze 09.

Hétfő este félmagas sarkúban, tartalék ernyővel

írta: nékhó
Hétfő este félmagas sarkúban, tartalék ernyővel

A nőnek, aki hiába várakozott már félórája a barátnőire, egyre inkább az az érzése támadt, hogy rossz helyre jött, pedig többször rákérdezett a telefonban, de csak azért is megvárakoztatják, talán a múltkori eset miatt, pedig abban nemcsak ő volt a sáros, hanem a többiek is, akik most nem jönnek persze, s ez roppant kínossá kezd válni, egyedül ücsörögni ezen a teraszon egy ismeretlen helyen, ahol bizonyára kiszúrták már, hogy egyedül van, hogy nem jön senki, hiába várakozik, megváratják, mert vele ugye ezt is meg lehet tenni, na, az ilyen nőkkel nem cserélnék, mondják bizonyára magukban azok a nők, akik ott a másik asztalnál együtt szórakoznak és fontos dolgokról diskurálnak, de ő csak itt ül, hiába tette ki a telefonját, hogy ...

Tovább Szólj hozzá

2013. jún 14.

Töredék a frivol mozdulatról

írta: nékhó
Töredék a frivol mozdulatról

„Tudják, kérem, én világ életemben olyan voltam, aki kerültem a sokaságot, a tömeget, a csődületet. Kivontam magam, kivonultam, hogy csendes szemlélőként, kívülállóként vegyem szemügyre a dolgokat. Illetve, persze nem. Nagyon is sokszor belevetettem magam a dolgok közepébe, a társaságba, a bulikba. Hogy ellensúlyozzam azt a végtelen belső ürességet, amit kívülállóként éreztem. Hogy kompenzáljam, vagy legalábbis balanszírozzam bensővé váló létezésem ürességét. Hogy részt vegyek, érintkezzem, cselekedjek végre-valahára, hogy történjen már végre valami. Ám mikor belevetettem magam mindezekbe, végtelen külső ürességet kezdtem érezni, külsővé váló létezésem semmisségét. Ekkor ismét kivonultam, hogy kiegyensúlyozzam azt ...

Tovább Szólj hozzá

2013. jún 01.

Zeusz villámlátogatása Szemelénél

írta: nékhó
Zeusz villámlátogatása Szemelénél

Rövid töprengés és ima névadó atyánkhoz

Zeusz villámlátogatása Szemelénél. Talán ezzel kéne kezdeni minden éjetkísértő borissza fecsegésünket. Folytatni a vésszel teli testesüléssel, hogy aztán végre ránk mosolyoghasson ama istenség, kinek neve Sokalakú, Kétszerszületett, Bevarrott, Felszabadító. Üdvözlégy, gazdag szőlőfürtű Dionüszosz, add, hogy ez ünnepet ülni jöhessünk újra jövőre örvendő szívvel, s azután is, számtalan évig. Énekelek mást is, de fogok még zengeni rólad.
Tovább Szólj hozzá

2013. feb 13.

Máshonnan ismerős

írta: nékhó
Máshonnan ismerős

„Mégis véres esőt hullajtott ekkor a földre…” (Homérosz)

 

A kórház folyosóján tablók, plakátok, transzparensek. Rajtuk diagramok, grafikonok, ábrák, szövegek. Apnoé, inszomnia, narkolepszia, hiperszomnia. Hogy mitől, hogyan, miért. Meg hogy merre-meddig egyáltalán.

            Ott állok előttük, semmit sem értek. Sétálgatok, leülök egy padra, jó messze, ne is lássam, várakozom, csak úgy. A fejem felett is van valami, egy másmilyen, engem csak ez érdekel. Ám pilláim lecsukódnak, fejem meg-megbicsaklik, bólintok néhányat, lassan eldőlök a szomszédom felé. De a képet magammal viszem.

 

Könyvborító fénymásolata, nagyítva. Alvásmedicina, szerzők, kiadó, szerkesztő, fejezetcímek. Közepén ismerős kép. ...

Tovább Szólj hozzá